Jelenlegi hely

Székelyföldi élményeink - Határtalanul 2018

Székelyföldi élményeink - Határtalanul 2018
Szeptember utolsó napján iskolánk 7. évfolyamos tanulóival útra keltünk, hogy megismerjük Erdély s benne Székelyföld megannyi csodáját, Tündérországot.
Úti célunk ebben az évben is kerületünk testvérvárosa, a gyönyörű fekvésű Olt-parti kisváros, Tusnádfürdő volt. A Szent Kristóf Panzió barátságos falai között már az érkezés pillanatától otthon éreztük magunkat, innen indultunk a következő öt napon, hogy felfedezzük e vidék egyedülálló természeti jelenségeit, festői szépségű tájait, máig élő néphagyományait és történelmi eseményeinek helyszíneit.
Az időjárás igazán kegyes volt hozzánk: a hűvös, párás reggeleket hamar legyőzte a ragyogó napsütés, így teljes pompájában tárultak elénk a Békás-szoros meredek sziklafalai, a Gyilkos-tó páratlan látványa, a hegyek ölelésében elterülő Csíki-medence, és Nyergestető kopjafái a magasztos fenyvesek között, melyek talán zöldebbek voltak, mint máshol, máskor...
Megannyi érdekes természeti jelenséget láttunk és tapasztaltunk: a gigantikus méretű tordai sóbánya különleges só képződményeit, a Torjai büdösbarlang kénes mofettáját és feltörő gázoktól bugyogó vizeket az Apor Lányok Feredőjében. Jártunk "vízen" a Mohos tőzeglápon, ahol különleges növényeket is megismerhettünk és számos helyen kóstoltunk számunkra furcsa és nem mindig jóízű borvizet.
Legendák földjén járva a valóság megismerése mellett elmerültünk a mesék világában. Képzeletünkben megelevenedtek a Szent Anna-tavon úszkáló fehér hattyúk, az óriás Hargita, a folyton civakodó Maros és Olt, a Gyilkos-tó vizében pedig Fazekas Eszter zöld szemét láttuk visszatükröződni.
Visszacsöppenve a valóságba, megrendülve hallgattuk Nyergestetőn a székely katonák bátor helytállásának történetét és Kányádi Sándor róluk írt gyönyörű versét. Mindannyian egyet értettünk abban, hogy Madéfalván szólt legszomorúbban ajkainkról a székely himnusz. Tisztelettel helyeztük el az emlékezés koszorúit nagyjaink sírjánál és az emlékhelyeken. Ámulattal jártuk körbe Vajdahunyad és Déva várát, melyekkel eddig csak a történelem könyvekben és irodalom órán Kőmíves Kelemenné balladájában találkoztunk.
Mindig megtudtunk valami újat és érdekeset: hogy miről árulkodnak a kopjafák és hogyan készülnek a székely kapuk. Ki volt a legnagyobb székely, és melyik a székelyek szent hegye. Mit is jelentenek a székek és mit szimbolizál a székely zászló. Hogy mitől székely a székely.
Fáradhatatlanul mentünk busszal, gyalog vagy épp lovas szekéren, kifogyhatatlannak bizonyult az élmények tárháza. A természet lágy ölén helyi finomságokból lakomáztunk, s hogy még a vacsorának is maradjon hely, felkapaszkodtunk hát a Sólyomkő-sziklára. A fárasztó hegymászásért cserébe Tusnádfürdő gyönyörű látványát kaptuk, s hazatérvén a panzióba a vacsora igen jól esett...
A hat nap gyorsan elrepült. Egyszer csak azt vettük észre, nincs több úti célunk, buszunk most már hazafelé robog. Fáradtak voltunk a sok-sok élménytől, de szívesen visszafordultunk volna, hogy felfedezzük Tündérország még több titkát és csodáját. Az idő elszaladt, de reménykedem benne, hogy egy nap mind visszatérünk, s folytatódik a kaland tovább.
Ujvári Rita
Projektvezető, a 7.c osztályfőnöke
2018. október