A toleranciára nevelés közös feladatunk
Iskolánkban az idén március 26-án szervezzük a Tolerancia projektnapot.
Ezek az események azt a nevelési célt szolgálják, hogy a tanulók megbeszéljék, megtanulják, mit is jelent elfogadni azt, hogy vannak hasonló és eltérő tulajdonságaink, de igazából minden ember más.
A nemi, vallási, politikai identitást érintő problémákkal nem foglalkozunk a tanórákon. Ez minden család magánügye. Az iskolában csak annyit várunk el tanulóinktól, hogy hallgassák meg és tartsák tiszteletben egymás véleményét.
Az azonban több osztályban is előfordul, hogy egy-egy tanuló valamelyik tulajdonságában eltér a többiektől pl. ritka betegségben szenved, fogyatékkal él vagy más kultúrából hozta szokásait, ezért különleges figyelmet igényel. Ezekre az eltérő tulajdonságokra fókuszálunk a tolerancia napi foglalkozásokon.
A kivételes tulajdonságú gyermekre való odafigyelés a pedagógusok dolga, az egymásra figyelés azonban az osztályba járó gyerekek dolga. És ez felelősség is egyben. Felelősek vagyunk embertársainkért.
Minden gyereknek pontosan tisztában kell lennie azzal, kik azok a környezetében, akikre valamilyen szempontból oda kell figyelni.
Gondoljunk csak bele, ha tudjuk egyik társunkról, hogy gluténérzékeny, akkor nem kínáljuk házi süteményekkel, mert lehet, hogy súlyos kárt tehetünk egészségében. A mozgáskorlátozott társunkat nem siettetjük az udvari játékban, a nem magyar anyanyelvű tanulót nem piszkáljuk kiejtése miatt, és még hosszan sorolhatnám azokat a gesztusokat, amelyek segítik a közösségben való harmonikus együttélést.
Iskolában igyekszünk a gyerekeknek megtanítani azt is, hogy hogyan segíthetnek társuknak. Bizonyára ismerős az régi vicc, amely arról szól, hogy a tanító néni az utcán látja, hogy három tanítványa átkísér a zebrán egy vak bácsit. Közelebb érve a gyerekekhez megdicséri őket:
- Nagyon büszke vagyok rátok, hogy ilyen segítőkészek vagytok, de áruljátok el, miért kellettetek hárman a bácsi átkíséréséhez!
- Mert semmiképp nem akart átmenni- hangzik a válasz.
Segíteni csak annak kell és lehet, aki azt kéri vagy elfogadja. Az erőltetett segítség nem hasznos, akár megalázó is lehet. A fogyatékkal élő emberek el tudják nekünk magyarázni, hogyan segíthetünk. Pl. a vak emberek legtöbbször csak azt kérik, hogy a karunkra vagy vállunkra tehessék a kezüket, ebből már érzik az irányt. Nem kell karon ragadni őket, és olyan tempóban vonszolni, ahogyan mi jónak látjuk.
Kollégáim az idén is rengeteg játékkal, feladattal, filmrészlettel készültek a tolerancia napra, amelyből bőséges gyűjtemény készült. Az érdeklődők bátran forduljanak az osztályfőnökhöz, ha több információt szeretnének szerezni az elfogadó magatartás kialakításáról.
Kérem a Szülőket, hogy erről a témáról otthon is beszélgessenek gyermekükkel. Játszhatnak családi körben a pedagógusok által javasolt játékokat is, ezzel is megerősítve a helyes magatartási minták követését, szokássá válását.
2022. március 25. Baldaváriné Juhász Éva
intézményvezető