Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával
Befogadott magába
Arra kerestük a választ, hogy tanulóinknak mi volt a kedvenc programjuk a kiránduláson:
Idén az évfolyamom a Határtalanul program keretében ellátogatott Erdélybe, ahol Tusnádfürdőn szálltunk meg. Mivel hetedikesek vagyunk, ezért mindenkinek rengeteg energiája volt, amit ki is használtunk. A két osztályból összesen 50 gyerek és 5 tanár vett részt az utazásban.
A Tordai sóbánya: mikor ideértünk már nagyon fáradtnak éreztük magunkat. A bejárat nem volt épp egzotikus, a többi része annál inkább. Amikor beértünk, már éreztük a jó sós levegőt. Rengeteg lépcsőzés után elértük a bánya szívét, egy hatalmas vájatot, amelyben egész szabadidőközpont volt berendezve. Még egy óriáskerék és pingpongasztal is volt itt. De itt még nem álltunk meg, mentünk még lejjebb és lejjebb, és egyre hidegebb lett. Végül leértünk egy szép tóhoz. Bár mi még kicsik voltunk a csónakázáshoz, így is hihetetlen élmény volt. A sóbánya egyszerűen csodálatos. Megtudtuk, hogy még az ókori rómaiak építették, ami egy kicsit hátborzongató, mivel az az időszak nagyon régen volt.
A Gyilkos-tó: egyrészt egy nagyon menő legenda meséli el a keletkezését, másrészt leesett az állam, hogy milyen gyönyörű látvány és panoráma tárult elém, amikor megpillantottuk a tavat. Itt is sok képet készítettem.
Mohos-tőzegláp: itt az idegenvezető nagyon sok érdekes dolgot elmesélt a keletkezéséről és az élővilágáról. Kár, hogy nem mehetünk messzire a viperák miatt.
Szent Anna-tó: megfogott a látvány, ami nemcsak itt volt gyönyörű, hanem bármerre jártunk, mindenhol. A tónak gyönyörű szép vize volt, nagyon szépen csillogott a rásütő nap miatt, és az egész hegyek közé volt bezárva. Fantasztikus volt a természet, itt elfogyasztottunk egy finom kürtőskalácsot, és még egy medvét is láttunk. Igaz, hogy csak a buszból.
Jézus-hágó: nagyon jó volt, mert az elsők között értem fel, és mindenkinek, aki utánam ért fel, annak tudtam segíteni. Jó volt azt látni, hogy akik felérnek, boldogan lefekszenek a fűbe pihenni. A másik, ami nagyon jó volt, hogy egy csomó állatot, köztük medvét, viperát és szarvas láttunk.
Büdös-barlang: itt egy kalandos túránk volt. Ezen a napon sok mindent meg, tudtam még a székelykapukról és a kopjafákról is.
Borvizek: megszámlálhatatlanul sok borvíznél jártunk, a többiek arcára hagyatkozva kijelenthetem, hogy ezek nem voltak finomak.
Az Apor lányok feredőjében sokan megáztatták a lábukat.
Békás-szoros: a döcögős szerpentinen haladva lefelé elképesztő látvány fogadott az ablakon keresztül, talán utunk során az egyik legszebb. A sziklás hegyoldalakról lefolyó fenyvesek, a magaslat tetején bámészkodó Oltár-kővel, a két hegyvonulat között fekvő patak befogadott magába. Kicsit később megálltunk, és elkezdtünk barangolni először a szerpentinen lefelé, később az út szélén a folydogáló patak mellett. Még a Pokol torkába is betekintettünk.
Nagyon érdekes volt élőben látni azután, hogy a nagymamám mikróján láttam róla egy hűtőmágnest. Amikor sétáltunk, az út mentén felnéztem, és láttam az óriási sziklákat, amik úgy néztek ki, mintha mindjárt összeomlanának. A patak, ami az út mentén folyt nagyon hangulatos volt.
Tusnádfürdőre visszaérve elsétáltunk az Olt folyó partjához, és ott átmentünk egy függőhídon, ami nem igazán volt jó állapotban.
A szekerezés: kettő olyan szekér volt, amit traktor húzott, és három olyan, amit ló. Itt volt egy kis patak is amire gátat építettünk. A patakba bele is léptem, és már meg is tanultam, hogy a vizes zoknit rá kell tenni a meleg kőre, így gyorsabban megszárad. Amikor odaértünk a sütögetőhelyre, rögtön elkezdték sütni a micset, a szalonnát és a sok finomságot. Gyönyörű virágok voltak itt, és mire visszajöttünk a sétánkból, megsült az étel. Egy szekeret átépítettek asztalnak, és finomabbnál finomabb husikat tálaltak fel rá, amiket jóízűen megettünk. Ezt követően Imre bácsinak elénekeltük a Hazám, hazám dalt. Nagyon örült neki, és ő is énekelt nekünk. A visszaúton a lovaskocsival átmentünk a patakon, ami olyan volt, mintha mesében lennénk.
Sok helyen jártunk, de még szívesen visszamennék egyszer élőben megnézni azokat a dolgokat, amiket most nem sikerült. Erre az utazásra egész életemben emlékezni fogok.
a 7.a osztály tanulói
A drónfelvételek sofőrünk, Kretz Bence munkái:
zékelyföldi élményeink
Az első napon az utunk Tusnádfürdőre vezetett. Közben megálltunk a Tordai Sóbányánál. Nagyon érdekes volt, hogy mennyi minden van itt a föld alatt: volt itt óriáskerék, tó, pingpongasztalok és egy játszótér is.
A második napon az első úticélunk Nyergestető volt. Az emlékműnél megemlékezést tartottunk, Zalán és Zétény elmondták a Nyergestető című verset, és közösen elénekeltük a Székely himnuszt, a Nélküled című dalt és a Hazám, hazámat is. A kopjafa temetőnél a kopjafák faragásáról tanultuk és megkerestük a 18. kerületi kopjafákat. Innen a torjai Büdös-barlanghoz mentünk. A szaga leginkább egy romlott tojás szagához hasonlított. Innen kalandos kerülőúttal jutottunk el az Apor Lányok Feredőjébe, a vizet itt ki is próbáltuk. Nagyon hideg volt, ezért elhatároztuk, hogy kihívásképpen mindenkinek benne kell tartania a lábát egy percig. Majd innen elbuszoztunk a Szent Anna-tóhoz. Ez a csodaszép hely volt az egyik kedvencem. Az „ások” fogtak két ebihalat is. Ezután átsétáltunk a Mohos-tőzegláphoz. Itt csak az első tengerszemig jutottunk el az előbújó viperák miatt.
A harmadik napon egy viszonylag hosszú út után megérkeztünk a Békás-szoroshoz. Gyönyörű hely a magas sziklafalakkal, a csörgedező patakkal. Ezen a napon a következő állomásunkon, a Gyilkos-tónál mindenki kapott fahéjas kürtőskalácsot. Óriási volt és nagyon finom. Itt találkoztunk egy búvárral is, aki a tó élővilágát kutatta. Hazaúton Madéfalván megemlékezést tartottunk az emlékműnél, megtudtuk mit jelent az emlékmű tábláján olvasható „SICULICIDIUM” felirat. Innen Csíksomlyóra vezetett az utunk. Megnéztük a Kegytemplomot, meghallgattuk történetét és a hozzá fűződő legendákat. Elsétáltunk a Barátok Feredőjéhez, illetve megmásztuk a Jézus-hágót. Fentről nagyon szép volt kilátás.
A negyedik nap első úticélja Máréfalva volt, ahol a székelykapuk mintázatát és motívumait tanulmányoztuk. Szejkefürdőn megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét és énekeltünk is, majd átsétáltunk a Mini Erdély Parkba és a Borvíz Múzeumba. Eljutottunk még Farkaslakára és Korondra is, itt megnézhettük a vásárt. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél tartottunk megemlékezést. A buszos utazáson minden nap hallhattunk Tamási Áron novellákat és részleteket a regényeiből.
Az ötödik napon egy kicsivel több szabadságunk volt, s az előző, programban gazdag napok után, ezt a szabadságot nagyon élveztük. Szekértúrára mentünk a Hargita lábához. A kiránduláson a két osztály is jobban megismerhette egymást. Finom ételeket ehettünk, a fiúk pedig birkózó meccseket tartottak a füves réten. Nagyon tetszett ez a program is.
Az utolsó napunkon hazaúton Torockóra látogattunk el. Nagyon szép kis falu, gyönyörűek voltak a körülötte lévő nagy hegyek. Mikor este visszaértünk az iskolához, nagyon fáradtak voltunk, de mindenki azt mondta, forduljunk vissza már most!
a 7.b osztály tanulói
A videóban a Bagossy Brothers Company: Visszajövök című számát használtuk fel:
A videó nem kereskedelmi céllal készült.