Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával
Utazás Székelyföldre
Izgatottan vártuk ezt az utazást, és nagyon örülünk, hogy végül megvalósult mielőtt elballagunk, mivel a pandémia miatt többször is el kellett halasztani. Nyolcadik osztály végén ez az út különösen szép emlék marad számunkra.
Többen alig tudtak az utazást megelőző éjszaka aludni, mégis mindenki frissen érkezett meg kora reggel az iskolához és alig vártuk, hogy indulhassunk. Csak úgy röpültek a kilométerek, és egyszer csak azt vettük észre, hogy máris az országhatárnál vagyunk. Rövid útiokmány ellenőrzés után már robogtunk is tovább Királyhágó felé.
Közben sok érdekes dolgot hallottunk Partiumról, Nagyváradról, Szent László királyról és Ady Endréről. Erdély kapujában rövid pihenőnk volt, majd indultunk tovább a Tordai sóbánya felé. Az oda vezető úton megcsodáltuk Kalotaszeg csodaszép templomait, a Tordai-hasadékot és Szent László legendákat is hallhattunk.
A Tordai sóbánya óriási termei, a mélységek és magasságok, a sóba vágott falak lenyűgözőek voltak! Sokat kellett lépcsőzni, de a sok buszozás után már jó volt mozogni egy kicsit. Sok mindent megtudtunk a bánya történetéről és egyesek „megnyalták a sót” a bánya falairól.
A sóbányától már szállásunk felé, a Hargita megyei Tusnádfürdő felé vettük az irányt. Közben megtudtunk sok mindent Erdélyről és Székelyföldről, a székelyekről és szokásaikról, a székely székekről, zászlójukról és himnuszukról. Ez utóbbit el is énekeltük a buszon. És még sok más dalt is. Vidáman telt az utazás és egyszer csak megérkeztünk a szállásunkra, a Szent Kristóf panzióba, ahol nagy szeretettel és finom vacsorával fogadtak minket. Igaz, fáradtak voltunk, de a szobák kiosztása után az alvás nem ment mindenkinek könnyedén, hiszen egy nagyon vidám, eseménydús napon voltunk túl.
Másnap már nem buszoztunk olyan sokat. Reggeli után a Nyergestetőn található emlékműhöz látogattunk el. Az Orbán Balázs által „székely thermopülainek” nevezett csata helyszínén emelt emlékműnél rövid történelem és irodalom óránk volt, koszorút helyeztünk el és elénekeltük a székely himnuszt. Az emlékművel szemben lévő kopjafa temetőben megismertük a kopjafák faragásának szokásait, a motívumok jelentését. Megtaláltuk kerületünk kopjafáit is.
Következő úticélunk a torjai Büdös-barlang volt, ahová a buszról leszállva egy jó kis túrával jutottunk el. Előtte megtanultuk, hogy mit jelent a vulkanikus utóműködés és mi az a mofetta. Nos, a Büdös-barlang tényleg büdös volt, de azért ki lehetett bírni! És érdekes volt megtapasztalni, ahogy egy-két perc elteltével melegszik a lábunk! A barlangtól az Apor Lányok Feredőjéhez ereszkedtünk le. Nagyon érdekes tapasztalás volt, ahogyan a földből kisebb-nagyobb bugyborékokkal szivárog ki a víz. Az itt található timsós fürdők vize gyógyító hatással van különböző szem-,száj- és mozgásszervi panaszokra. Peti a frissítően hűvös lábvizet ki is próbálta!
Csak néhány kilométer buszút vezetett a Mohos tőzegláphoz. A lápon a második tószemnél jártunk, mikor váratlanul óriási eső zúdult ránk. Még jég is volt benne! Vezetőnk gyorsan a kijárat felé vitt minket. Sajnáltuk, hogy nem tudtuk kényelmesen végig járni a lápot, és az eső miatt a Szent Anna-tóhoz sem juthattunk el. Azért sok mindent hallottunk e két különleges hely keletkezéséről és egyedülálló élővilágáról, amíg csurom vizesen szállásunk felé tartottunk a buszunkkal.
Vacsora előtt szerencsére elállt az eső és elsétáltunk az Olt folyó függőhídjához, és meglepve tapasztaltuk, hogy minden ház körül villanypásztorral védett kerítés van, hogy megvédje az ott lakókat a medvéktől. Többen reménykedtek is, hogy találkozunk majd medvével. De sem aznap, sem máskor egyet sem láttunk. Sajnos. Vagy ez inkább szerencse.
A harmadik nap reggelén tusnádfürdői sétát tettünk. Az Apor bástyához vezető utunk során megállót tartottunk a városka két nevezetes borvíz kútjánál, az Apor és Mikes forrásoknál. Magas oldott ásványi anyagtartalmú vizük nem mindenkinek ízlett. Azaz csak keveseknek ízlett, pedig igen kedvező gyógyhatásokkal bírnak. Sétánk során megismertük Erdély legkisebb és egyben legnevezetesebb fürdővárosának történetét, legendáját és a várossal kapcsolatos fontos tudnivalókat.
A nap második programja az utazás egyik legkedvesebb programja volt sokunk számára: szekértúrán vettünk részt a Hargita hegység déli lejtőin. Az újtusnádi székely gazdák szekereire pattantunk, akik csodaszép tájakon vittek bennünket egy tisztásra, ahol mindenféle finomságot készítettek nekünk – sült szalonnát, micset, „flékenyt” ettünk muzsdéjjal, hagymával és salátával. Mikor teli lett a pocakunk, levezetésképpen egy erdei borvíz forráshoz túráztunk, aminek hűs, tiszta, vasas ízű vize volt. Aztán egy vidám kis hegyi patak mellett pihentünk meg a kellemes tavaszi napsütésben.
Az estét székely tájszavak ismeretéből tartott játékos vetélkedővel töltöttük.
Szerdán szintén izgalmas program várt ránk: a Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz látogattunk el. Megismertük a környékhez fűződő legendákat, irodalmi, történelmi vonatkozásokat, híres embereket, a buszból látható tájak, hegységek jellemzőit. Gyergyószentmiklósról buszunk egyre feljebb kanyargózott a méregzöld fenyvesek között futó szerpentinen. Először a szorosba mentünk, ahol a buszról leszállva káprázatos sziklafalak között gyalogoltunk a Békás-patak mentén. Lenyűgöző látvány volt, megelevenedett előttünk mindaz, amit korábban a földrajzkönyvekben olvastunk csak.
A Gyilkos-tónál finom kürtöskalácsot ebédeltünk, majd megismertük keletkezésének valós és a hozzá fűződő legenda szerinti keletkezését is. Rövid szabadidő után buszra szálltunk, és elindultunk vissza, következő úticélunk a Madéfalvi veszedelem tiszteletére állított emlékmű volt. Ismét rövid történelem óránk volt a helyszínen, melyet koszorúzással és a székely himnusz közös éneklésével zártunk.
Következő megállónk Csíksomlyón volt. A kegytemplomban megismertük a kegytemplom és benne a csodatévő Szűz Mária szobor, valamint a csíksomlyói búcsú történetét. Szerencsére mire kijöttünk a templomból az eső is elállt, így a Barátok Feredőjéhez sétálva már nem áztunk meg, sőt fel tudtunk kapaszkodni a Jézus-hágón a nyeregbe is, a
csíksomlyói búcsú helyszínére. Nos, ez a rövid, de megerőltető hegymászás nem volt mindenki kedvence, de leküzdése utólag mindenkit jó érzéssel töltött el. Hazaúton a szállásunk felé ismét eleredt, érdekes jelenség volt a hegyek közé beúszó felhők látványa. Aztán mire megérkeztünk, el is állt az eső. (Persze megint csak Milánnak köszönhetően, mert ő volt az időjárás felelős…)
Utolsó előtti napunkat Udvarhelyszéken töltöttük. (Sajnos a tervezett Madarasi Hargita túra az eső miatt elmaradt.) Máréfalván tett megállónk során a székelykapuk faragásának szokásait figyelhettük meg. Szejkefürdőn tovább bővítettük ezen ismereteinket az Orbán Balázs síremlékéhez vezető 16 székelykapu alatt haladva. A síremléknél megtudtuk, ki volt a legnagyobb székely, mi minden fűződik a nevéhez. Emlékére elénekeltük a székely himnuszt és koszorút helyeztünk el.
Nagyon érdekes volt a Mini Erdély park, ahol különböző erdélyi várak, kastélyok és templomok makettjeit láthattuk. Felfedeztünk néhány helyszínt, ahol mi is jártunk vagy épp hallottunk már róluk. Farkaslakán legismertebb székelyföldi írónk, Tamási Áron síremlékénél újabb megemlékezést tartottunk, melyet rövid irodalomóra előzött meg. Felidéztük legismertebb műveit is a síremlékével szemben található andezit kőből faragott szobor tanulmányozása közben.
Ennek a napnak az egyik kedvenc programja a vásárlás volt, Korondon mindenki megtalálta a számára legvonzóbb portékát és ajándékot. Utolsó tusnádfürdői esténket hangulatos és izgalmas vetélkedővel és vidám játékokkal töltöttük.
Hamar elszaladt ez a néhány nap, ismét korán csörgött az óra. Korai reggeli után, álmosan és kelletlenül szálltunk buszra, hogy elinduljunk hazafelé. Szívesen maradtunk volna még! A hazaút hosszú volt nagyon, de egy jó kis program még várt ránk: megnéztük a híres Vajdahunyad várát. A vár monumentális, és a szép napsütéses időben csodálatos látvány volt. Jó érzéssel töltött el minket a Hunyadiak által épített vár falai között sétálni.
Sok-sok élménnyel gazdagodva, de fáradtan érkeztünk meg Budapestre az iskolához, ahol szülők már vártak minket. Az esti családi élménybeszámoló után mindenki jóízűen aludt, és álmukban néhányan talán visszarepültek Tündérország csodás földjére…
2022. április 25-29.
8.a és b osztályok
Ujvári Rita projektvezető, osztályfőnök
Seresné Patkó Ildikó osztályfőnök
Devánszki Erika kísérő tanár