Történelmünk

Történeti áttekintés

Kispest-Szent-Lőrinc a századfordulón jelentős fejlődésnek induló település volt. Sorra alakultak a gyárak, üzemek, helyiérdekű vasút épült, mellyel könnyebben meg lehetett közelíteni Pestet; működött a Puskás Tivadar találmánya, a telefonhírmondó, azaz a rádió őse. Növekedett a lakosság, és meglehetősen törekedett a Kispesttől való elszakadásra. Ekkor határozták el -1900 júliusában, hogy iskolát kell építeni Szentlőrinc lakói számára. Dr. Bókay Árpád – aki kiválóan gazdálkodott a felesége családjától örökölt birtokokkal, 1901-ben felajánl egy telket az iskola céljára. A kétszintes épületet a Baumgartner-Herczeg cég tervezte.

Évekig azt hitte mindenki, hogy iskolánkat 1902-ben alapították. Most, hogy az évfordulóra készültünk, kutatómunkát végeztünk a Pedagógiai Intézetben (is), így összegyűjtöttünk néhány cikket iskolánkról. Ezekből kiderült, hogy 1900. szeptember 9-én határozták el az építését. 1901. április 7-én a Bókay Árpád által felajánlott telken el is kezdődtek a munkálatok. 1902. október 24-én elhalasztották az építkezést egy évvel. Ez utóbbi időpontból láthatjuk, hogy nem lehetett iskolánk átadása 1902-ben! Egy véletlen szerencse is kedvezett a kérdés eldöntésében: mikor felújították az ének termet, a padló alatt egy 1903-ban keltezett újságlapot találtak a munkások, amit valószínűleg az építkezéshez használhattak fel annakidején. Mikor ezt az érdekességet elmesélték nekünk, mi már rögtön szaladtunk, hogy kikotorjuk a sitt közül a 100 éves újságot. Az újságlap csücskére egy dátum van írva: 1903. június 4. csütörtök!, ebből az értékes “leletből” tudunk következtetni arra, hogy valójában 1903-ban adták át iskolánkat.

A település első iskolája szolgálta ki az akkori nagyközség – Pestszentlőrinc – a 782 lakóházban élő 7824 lakost /az adatok 1910-es népszámlálásból származnak/ Mivel 1908-től önálló községként létezett, az akkori előkelőségek nagy lelkesedéssel fogtak a fejlesztéshez. Így az iskola már nemcsak elemiként működött, hanem 1909-10-es tanévtől alsó fokú iparostanonc képzést is indítottak, délutánonként itt folyt a fiúk és a lányok tanítása. Mivel a közelben tervezték a község templomának építését – melynek szintén Bókay Árpád adta a telket-, amíg a templom készen nem lett, addig az iskolában tartották vasárnaponként az istentiszteletet.

A Tanácsköztársaság idejére esett a második emelet elkészülte, ami újabb 5 tanteremmel bővített az iskolát. 1921-ben a község engedélyt kapott egy polgári leányiskola építésére, mivel Kispestről el kellett jönniük, ék is átmenetileg a Wlassics utcai iskolában kaptak helyet. Az 1920-as évek elején a lakosok száma 12000 fő volt, ekkorra kilenc lakótelep épült föl, s természetes, hogy az iskola környéke a Bókay -telep nevet viselte. Ekkor már öt elemi iskola, egy polgári iskola és egy kisegítő iskola működött. A Wlassics utcai iskolába 856 tanuló járt, míg a többi négybe 1176. Az akkoriban működő gondnokság megállapította, hogy egy-egy tanteremre 60-70 diák jut, iskolák építését sürgették tehát. A fejlődő településnek meg sem kottyant az újonnan épült négy elemi, mert a Pestszentlőrinci Hírlap cikke szerint a Wlassics utcai épületbe 1928-ban 969 tanuló tanult a 14 tanteremben. Bizonyos osztályok így a közelben bérelt épületekben tudtak működni.

Amikor az 1930-as adatokból látszott a község lakosságának gyarapodása – 30000 fő -, a képviselő-testület sürgeti a “várossá” válást, amit a belügyminiszter 1936. január 1-jével hagy jóvá. A szülők addig sürgették a gimnázium alapítását, míg 1936-ban sikerült is néhány osztályt elindítani. De a következő tanévre oly kicsinek bizonyult a gimnázium, hogy új épületet kellett kiszemelni. Erre a Wlassics utcai épületet találták alkalmasnak, ezért az elemista gyermekeket kiköltöztették az épületből. Míg meg nem épült az új gimnázium, 1937 és 1947 között gimnáziumként működött tehát az iskola.

A háború viszonylagosan megkímélte az épületet. Az 1945 utáni új társadalmi helyzetben a funkciója csak annyiban változott, hogy nyolcosztályos általános iskola lett, ahogyan ma is működik. Az utcanév változása az iskola nevét is megváltoztatta. Wlassics Gyula a századfordulón élt és dolgozott kultuszminiszterként, Bokányi Dezső pedig a Tanácsköztársaság egyik munkás szónoka volt. Az iskola életében az sem változtatott semmit, hogy Pestszentlőrinc 1950-től a főváros XVIII. kerülete lett.

A kerület a 70-es években olyan nagy mértékben fejlődött, hogy újabb iskolákat kellett építeni. A mai iskola-szerkezet így már a 80-as években kialakult, 20 általános iskolája van a kerületnek, s ezek közül természetesen a legpatinásabb a miénk. Az 1989-es rendszerváltás után ismét változott az utca neve, visszakapta a Wlassics nevet, s ennek megfelelően az iskola újra csináltathatta bélyegzőjét.

1996-ban az iskola vezetősége elhatározta, hogy nevet választ. Az iskola felhasználókkal teljes egyetértésben Dr. Bókay Árpádra esett a választás. Sikerült felkutatni az élő leszármazottakat is. Az ünnepélyes névadót 1996. szeptember 1-jén tarthatta az iskola.

Ma az intézményhez tartozik még két kisebb épületegység, ahol a legkisebbek tanulnak /hat tanteremben/, valamint a tornaterem, technikatermek is máshol találhatók.

Az iskola története évszámokban